Mohácson a nélkülöző gyerekekért sportoltak

Mohácson, Szekó Zsófi zumba oktatónak köszönhetően tovább bővült „kincstárunk”. Külön az alapítványunknak tartott jótékonysági zumba órát, gyűjtést szervezett és az „óra árát” is felajánlotta.

Honnan értesültél róla, hogy az alapítvány gyűjtést szervez a Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthona, Óvoda, Általános Iskola számára?

Ismertem az alapítványt és mivel két kislányom van (kinőtt, jó állapotú ruhákkal, megunt játékokkal) rendszeresen nézem a Facebook illetve weboldalukat. Az adventi gyűjtésről az alapítvány weboldalán olvastam, aztán egyik este beugrott, hogy mi lenne, ha tartanék egy jótékonysági zumba órát az alapítványnak. Hiszen közelgett a karácsony és ilyenkor az emberek még szívesebben segítenek másokon.

Miért lett számodra fontos, hogy hozzájárulj ehhez a gyűjtéshez és te is segíts?

Gyermekeim miatt a karácsonyhoz közeledve belegondoltam abba, hogy nagyon sok olyan gyerek van, akinek nem lehet meghitt a karácsony hisz maga az élet sem könnyű, pedig szegények mit sem tehetnek erről. Hozzáteszem, tanító vagyok így sajnos nem idegen számomra, hogy milyen az, amikor egy gyerek alig várja az uzsonnát, mert otthon nem tudtak neki reggelit adni. Szívszorító látvány, ezért mikor tudomást szereztem a lehetőségről, nem az volt a kérdés, hogy fogok-e segíteni, hanem az, hogy milyen formában lenne a leghatékonyabb.  Legkézenfekvőbbnek pedig a jótékonysági zumba óra tűnt. Úgy gondoltam, hogy mindenkinek van otthon olyan holmija, amit már nem használ és szívesen elajándékozná olyanoknak akik viszont nagy hasznát vennék.

Mennyire voltak lelkesek a mohácsiak, akik ellátogattak a jótékonysági zumba órádra? Mi mindent sikerült összegyűjteni?

Mivel nagyon különleges estét terveztem, felkértem Szabó Krisztina zumba oktató társamat, hogy tartsuk együtt az órát. Kriszti nem csak, hogy pénzt nem fogadott el az óráért, az édesanyjával karöltve egy szépen becsomagolt nagy dobozzal jelentek meg. Számomra már ez nagyon megható volt, arról nem is beszélve, hogy sem a – külön erre az alkalomra készített – plakátért sem pedig a teremért nem kellett fizetnem, de a meglepetések sora korántsem ért itt véget. Volt, aki, bár az eseményen részt venni nem tudott, ruhát, könyvet, borítékot küldött. A karácsonyfa alá pedig csak úgy gyűltek a megtömött szatyrok, dobozok, tele tartós élelmiszerekkel, játékokkal és még a becsületkasszába is „dobáltak”.

Az óra után pedig üzenetet kaptam. A mohácsi Líra könyvesbolt vezetőjétől érkezett csodás felajánlás, gyönyörűszép mesekönyveket küldtek a beteg gyermekeknek. Ekkor már tényleg nem voltak szavaim, csak könnyeim a boldogságtól.

Akkor mondhatjuk, hogy elégedett vagy az eredménnyel?

Teljes mértékben. A mohácsiak nyitottak és segítőkészek, ennél jobban nem is sikerülhetett volna. J

Mit üzennél azoknak, akik segítettek?

Nagyon hálás vagyok nekik, és nagyon büszke vagyok rájuk. Sok kis apróságból történhetnek a nagy csodák, és boldoggá tesz, hogy ehhez a csodához mi is hozzájárulhattunk.