Látogatás a Szabolcs utcai hajléktanellátó intézményében

A használati tárgyak mellett könyvet is vittünk

Bár a Napról Napra a Rászorulókért Alapítvány elsődleges céljaként a nehéz sorsú gyerekek megsegítését tűzte ki, a hasonlóan rossz helyzetben lévő felnőttekről, adott esetben a hajléktalanokról sem feledkezik meg – már csak azért sem, mert számos embertársunk önhibáján kívül veszíti el családját és az otthonát. Az egzisztenciális válság pedig gyakran a test szintjén is jelentkezik. De milyen rendelő vagy kórház fogadja azt, akinek lakcíme sincs? A Szabolcs utcai hajléktalanellátó intézményben jártunk – és szokásunkhoz híven most sem üres kézzel érkeztünk.

Égető szükség van rá

Olyan, elsősorban idős fedél nélkül élőknek nyújtanak itt segítséget, akiknek az egészségi állapota megrendült. Az intézményre égető szükség van, hiszen az utcán bizony hamar jön a betegség – ezek az embertársaink pedig sokszor nem tudnának hová fordulniuk szakszerű segítségért. Nem beszélve arról, hogy – otthon híján – gyakorlatilag nem lenne hol gyógyulniuk, lábadozniuk. A közterületek erre értelemszerűen alkalmatlanok, és a hajléktalanszállókon sem ideálisak a körülmények – már ha egyáltalán sikerül oda bejutni, hiszen sajnos több a hajléktalan, mint a férőhely.

A Szabolcs utcai intézmény számukra biztosítja a rendszeres egészségügyi ellátást, az ápolást, nem utolsósorban pedig a tiszta, komfortos, védett környezetet, mosási és főzési lehetőséggel, jól felszerelt szobákban. Eközben a lakók a mentálhigiénés tevékenység révén lelki támogatást is kapnak.

Segítség testnek, léleknek, szellemnek

A Napról Napra a Rászorulókért Alapítvány a maga lehetőségeivel igyekezett megkönnyíteni az intézmény lakóinak életét – elsősorban olyasmivel, aminek a gyakorlatban vehetik hasznát. Ilyen például az ágynemű, az ágyneműhuzat, a hálózsák, valamint a törölköző, ami a nagy kihasználtsággal működő intézményben bizonyára mindig jól jön. Ezekből a használati tárgyakból ötzsáknyi mennyiséget tudtunk átadni. Reméljük, ily módon hozzájárulhattunk ahhoz, hogy minél komfortosabb és higiénikusabb körülmények között élhessenek az itt menedékre lelők.

Hasonlóan nagy az igény cipőre is, hiszen az utcai lét során a lábbeli gyorsan tönkremegy, annak pedig, akinek nincs, vagy alig van jövedelme, bizony nem egyszerű – vagy egyenesen reménytelen – újabbat beszerezni. Ruhából pedig sosem elég – nem is csak a folyamatos elhasználódás, illetve a rossz idő közeledte miatt, hanem azért is, mert a korábban viselt darabokat öt napig kellene áztatni ahhoz, hogy biztosan mentessé váljanak az élősködőktől, ami intézményi keretek között kivitelezhetetlen. Éppen a fentiek miatt két zsák cipőt és hét zsák ruhát vittünk az intézmény lakóinak.

Ugyanakkor nem csupán a lakók alapvető szükségletein próbáltunk enyhíteni, hiszen az emberi léthez még sok minden hozzátartozik – így például az olvasás, ami a lelket és a szellemet egyaránt emeli, és az intézmény lakói éppúgy igénylik, mint bárki más. Bízunk benne, hogy ily módon is sikerül egy kicsit szebbé tenni nem éppen irigylésre méltó mindennapjaikat!